Gilberto Simoni: „Remélem, hogy egy nap kerékpáron fedezhetem fel a magyar vidéket”

Előbbi 2001-ben és 2003-ban is megnyerte az egyik legnagyobb presztízzsel bíró országúti kerékpáros körversenyt a Giro d’Italiát. Ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről vele…

Április végén ismét Magyarországon vendégeskedsz. Hogyan emlékszel vissza a korábbi látogatásodra?

Nagyon jó emlékekkel, épp ezért fogadtam el ezúttal is örömmel a meghívást. Budapest egy gyönyörű város, telis-tele történelemmel, tradícióval és kultúrával. Remélem, hogy egy napon lehetőségem lesz arra, hogy kerékpáron fedezzem fel a magyar vidéket.

Miként kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal, hogyan kezdődött a szerelem?

A kerékpározás mindig is a szenvedélyem volt, még akkor is, ha a labdarúgás kezdetben sokkal jobban vonzott. Ugyebár én Francesco Moser falujában születtem és ott is nőttem fel, így túl sokáig nem kerülhettem el a kerékpársportot. Amikor gyerekek voltunk, egymással versenyeztünk, utánozva a legnagyobbakat, legfőképpen Mosert, az akkori világbajnokot. A srácok még manapság is rengeteget versengnek nyaranta Giovóban. Amikor Girót nyertem, sokszor engem is utánoztak.

Miként lett egy a nagy sztárokat imitáló gyermekből profi kerékpáros?

Láttak bennem fantáziát, így egy nap beállított a nagybátyám egy sportigazgatóval az oldalán, onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Verseny követett versenyt, és ez így ment huszonöt éven át.

Gilberto Simoni

Két ízben nyerted meg az egyik legrangosabb háromhetes körversenyt, a Giro d’Italiát. Miképp emlékszel vissza a győzelmeidre?

Igazából a Giro d’Italia volt az a verseny, ami miatt elkezdtem komolyabban kerékpározni. Olaszországban hatalmas hagyományai vannak az országúti bringázásnak. Az Olasz Körön faluról-falura hatalmas ünnepség kíséri a versenyzők áthaladását. Már az egy megvalósult álom, ha ott lehetsz a kerekesek között. A legfőbb célom ellenben az volt, hogy megnyerhessem az összetettet, ami rengeteg áldozatot és elfoglaltságot jelentett. Kétszer nyertem meg a Girót, ami így utólag visszanézve is megért minden fáradtságot.

Volt a pályafutásod során olyan pillanat, amelyre mind a mai napig keserű szájízzel emlékszel vissza?

Közel voltam ahhoz, hogy világbajnok legyek. Talán már száz méter sem volt a célig, amikor utolértek. Ez mind a mai napig keserű érzéseket hagy bennem. Fontos, hogy minden kudarc után fel tudjunk újra állni, új célok kitűzésével, újabb győzelmek elérésével.

Gilberto Simoni

Hogyan látod napjaink kerékpársportját?

A mai kerékpársport újra olyan, mint amilyen régen volt. A versenyzők, fáradtságot nem ismerve szenvednek, krízisbe kerülnek, majd újra felállnak. Szívesen lennék ennek a generációnak a tagja, még akkor is, ha már a technikai újításoknak köszönhetően koncentráltabban készülnek fel. Gondolok itt a diétákra és az egyre specifikusabb tréningekre. Ezek rengeteg elfoglaltságot jelentenek, és ez idővel csak több és több lesz. Ma nincs túl sok olyan hegyimenő a mezőnyben, mint amilyen én voltam, talán Fabio Aru az, akit ki tudnék emelni a fiatalok közül.

Mennyi időt töltesz manapság nyeregben?

Az utolsó versenyem a 2010-es Giro d’Italia volt. Onnantól kezdve teljesen megváltozott az életem. Addig a kerékpár volt az első, most viszont már a lista végére került, még akkor is, ha most is és mindörökké az egyetlen kiemelt sport lesz az életemben. Ellenben manapság már inkább a hegyi kerékpározást preferálom. Mondjuk úgy, hogy egykor a kerékpározás a munkám volt, most viszont a szenvedélyem.

Ki nyeri az idei Girót?

Az idei Giro d’Italia főszereplője az Astana csapata lesz, Vincenzo Nibali-val az élen. Vincenzo mindent meg fog annak érdekében tenni, hogy nyerhessen még egy Olasz Körversenyt.