Bodrogi László – Az egyetlen magyar versenyző, aki állhatott a Tour de France dobogóján

A budapesti születésű sportoló a bringázást megelőzően a cselgánccsal próbálkozott, majd később iskolai szinten atletizált és kosárlabdázott, a nagymamánál töltött nyarakon azonban mindig a kerékpározásé volt a főszerep. 1988-ban egy televíziós felhívás nyomán indult el első kerékpáros versenyén, ahol az előkelő harmadik helyen végzett kategóriájában. Szülei ezen felbuzdulva próbáltak számára egyesületet találni, így egy újsághirdetés révén Mahó László kezei alá került a Ferencvároshoz.

Két évvel később 1990-ben a nyári szünet alkalmával kiutazott az édesapjához Franciaországba, aki orvosként dolgozott. Találtak is a tehetséges fiatal számára egy helyi csapatot, így kint folytathatta a versenyzést. Azon a nyáron szinte minden viadalt megnyert, aminek hatására a csapat vezetője megkérte, hogy maradjon Franciaországban. A szülei ebbe beleegyeztek, azonban ez azt jelentette, hogy ott kellett iskolába is járnia.

1991-től újra Pesten koptatta a gimnázium padjait, de minden hosszabb szünetben rögvest utazott is vissza Franciaországba versenyezni. Ha éppen nem ott volt, akkor Szlovákiában, ahol szintén foglalkoztatta egy csapat. Az érettségi után továbbtanult főiskolán, de fél év után a szüleivel együtt úgy döntöttek, hogy inkább kerékpáros karrierjét próbálják előmozdítani. 1996 végén már úgy utazott ki Franciaországba, hogy életszerűen is ott marad.

1997 végéig egy besançoni csapatnál versenyzett. Ekkor került kapcsolatba a Festinával és néhány év végi viadalon már indulhatott is náluk gyakornokként. A következő évben az amatőr csapatukhoz került – amely Lyon mellett székelt – abban a reményben, hogy 1998 végén újra Festina mezben tekerhet, és esetlegesen profi szerződést is kaphat. Sajnos a Tour de France alatti események miatt ez nem sikerült. 1999-ben így visszatért egy Franch-Comté-i első osztályú amatőr csapathoz a CC Etupe-hoz.

Év végén édesapjával készítettek egy portfóliós anyagot, amit közel húsz profi csapatnak küldtek el. Öt választ kaptak, de csak egyetlen pozitív levél volt köztük, mindössze a Mapei csapata adott számára lehetőséget, amelynek színeiben három évet töltött el. 2000-ben nyert szakaszt az Argentin Körversenyen, a Szlovén Körön, megnyerte a magyar nemzeti bajnokság mindkét diszciplínáját, napokon keresztül viselte a sárga trikót a Tour de l’Aveniren, megnyerte a Duo Normand egynaposát, majd harmadik helyen zárt a Plouay-i világbajnokság egyenkéntijén.

Bodrogi László

2001-ben folytatta remeklését, nyolc első és további három dobogós helyet bepakolva a zsákba. Pályafutása tekintetében egyértelműen kimagaslott 2002-es esztendő. Szakaszt nyert a Párizs-Nizzán, a Dán Körversenyen, megnyerte a nemzeti bajnokság időfutamát és Fabian Cancellara oldalán győzött az Eddy Merckx Gran Prix-en is, mely eredményt mind a mai napig nagyon szívesen megemlít. Nem mellékesen, ebben az évben bemutatkozott a Tour de France-on is, amelyet végül az összetett 62. helyén zárt.

A Mapei-es éveket követően két idényt töltött a csapat jogutódjánál, a Quick Step-Davitamon színeiben. 2003-ban a Francia Körversenyt ismételten csak végigtekerte az összetett 108. pozíciójában zárva, ám ez az év inkább volt jellemző a második helyekről, mint a győzelmekről, csupán a nemzeti időfutam-bajnokságot sikerült megnyernie. 2004-ben a De Panne háromnaposának kronóján diadalmaskodott, s habár a Tour ezúttal kimaradt, rajthoz állt a Vuelta a Espanán.

Bodrogi László

Ezt követően négy esztendő következett a francia Credit Agricole színeiben. A váltás látszólag jól sikerült, hisz tavasszal ott volt a Milánó-SanRemó, a Flandria Körverseny, a Gent-Wevelgem illetőleg a Paris-Roubaix rajtjánál is. Második lett a Vendee Körversenyen, megnyerte a Luxemburgi Kört, a Tour de France alkalmával pedig végül a 115. helyen zárt, de mindkét egyenkéntin a Top 10-ben végezve. 2006-ban ismételten csak a tavaszi klasszikusokon virgonckodott, majd a magyar bajnokság letarolása után a hazai szurkolók legnagyobb örömére Podersdorfban is győzött az Osztrák Körverseny időfutamán. A nagy körversenyeket illetően ezúttal ismét a Vuelta következett, amit sikeresen abszolvált a 76. helyen. 2007-ben brutális mennyiségű versenynapot töltött a nyeregben, aminek meg is lett az eredménye, hisz a stuttgarti világbajnokságon a magyar kerékpársport máig egyik legjobb eredményével kirukkolva ezüstérmet szerzett.

2009 januárjában felvette a francia állampolgárságot, amely rendesen megosztotta a hazai közvéleményt. Az orosz Katusha sorához szerződött, a váltás azonban nem hozta a várt eredményeket, saját elmondása szerint is legrosszabb éveit töltötte itt. 2011-ben a másodosztályú Team Type 1-hoz igazolt, ahol a feltételek ugyan adottak voltak – össze is jött egy Párizs-Tour ötödik hely –, azonban a csapat filozófiaváltása kapcsán 2013-ra már nem kapott szerződést, annak ellenére, hogy az itt töltött két éve alatt a sor egyik legtapasztaltabb, legjobb segítőjeként szerepelt, ráadásul ahogy ő maga is mondta, lett volna benne még egy-két jó év.